Kedves Honlap látogató!

Tordán néhány évvel ezelőtt alakult meg aTorontáltorda falufejlesztési Alapítvány keretében a helyi Értéktár bizottság. A bizottságnak a feladata volt és maradt is, hogy a településen feltérképezze a helybeli, sajátos értékeket, amelyről Torda ismertté vált vagy majd ismertté válik.

Tordán is számos olyan érték van, amely emeli a közösségünk kulturális és eszmei értékét. Ahhoz, hogy becsülni tudjuk a jelent, értékelnünk és tisztelnünk kell a múltunkat. Ezért feladatunk volt és maradt is, hogy felfedjük és gondozzuk azokat az értékeket, amelyek helyben fellelhetők és elsősorban is csak településünkre jellemzőek. Azonban az értékeink csak akkor maradnak meg értéknek, ha azokról nem feledkezünk meg, ha azokat életben tartsuk.

Ezért mindannyiunk feladata, a Tordán élőknek, de az innen elszármazottaknak és mindenkinek, akinek Torda szívügye, hogy megőrizzük értékeinket, azokat megbecsüljük,ápoljuk és továbbadjuk azokat az utánunk érkezőknek.

Az értéktári bizottság ajánlatai alapján eddig hét helyi érték került be a vajdasági magyar értéktárba, éspedig a Torda Krónikái Dobai József tollából, a Guduc kalács, a Nepomuki Szent János templom, Torda rendezvényei, a Szent István mellszobor, a Dr. Berényi János Emlékház és a tordai gyógyvíz (illetve keserűvíz). Ezeket mutatjuk be most részletesen a honlapunkon.

Azonban úgy értékeljük, hogy ezeken kívül van még sok helybeli érték, amelyeket fel kell fedeznünk és meghagynunk az utókor számára. Ezért felkérünk mindenkit, helybelit és azokat, akiknek szívügye Torda, hogy ajánlataikat, meglátásaikat tegyék meg és azt juttassák el a Torontáltorda Alapítványnak ( 23214 Torda, Tito Marsall 1 , email torontaltorda@gmail.com telefon: 00 381 23 831020 )vagy jelentkezzenek személyesen a tordai Helyi közösségben.

А helyi értékek honlapon való megjelenését az anyaországi Agrárminisztérium támogatta.

Az értékeink megőrzése és bővítése reményében maradok tisztelettel,

Dobai János, az Alapítvány és a Helyi közösség elnöke

Torda azon kevés szórvány magyar települések közé tartozik, amely büszkélkedhet saját monográfiával.

Ezért is Torda helytörténeti különlegessége a Torda krónikái című három kötetes (Torda Krónikája, Torda Krónikája II és Torda Krónikája III) helytörténeti könyvek.

Az első kötet 1989-ben jelent meg, a második 1990-ben, a harmadik meg 1998-ban. Ezeket egészítette ki a 2003-ban megjelent Torda jubileumi című kiadvány. Ezenkívül megjelent egy külön kiadás is 2012-ben (amely a három kötet balapján készült). 2008-ban megjelent szintén egy külön kiadvány a tordai Önkéntes Tűzoltó Egyesület százéves évfordulójára.

A könyveket Dobai József (1927-2009), helytörténész írta a gazdag saját dokumentumai, a levéltári anyagok és a helyiek elbeszélései alapján.

A könyvek, a Krónikák, nem tudományos igénnyel készültek, a célja az volt, hogy tovább adja mindazt, amit a szerző Tordáról, szülőfalujáról felkutatott. Az események feljegyzése során a tények és személyek felsorolására törekszik, inkább elbeszél, mint magyaráz, ahogy az a krónika műfaja megköveteli. A szerzőnek a könyvek megírásában a segítségére volt a gazdag élettapasztalata is, amelyre tevékeny társadalmi munkássága és a faluban zajló események részeseként tett szert. A szerzőt az a végy sarkalta, hogy faluja iránti szeretetét megossza az olvasóval, bemutatva annak gazdag múltját és részben jelenét is. A krónikák nemcsak a ma élő tordaiak és a Tordáról elszármazottak (és azok, akiket érdekelnek a helytörténetek), hanem az jövő nemzedék számára is érdekes és tanulságos olvasmány.

A gyógyvízforrást 1923-ban fedezték fel és azóta 2000-ig, rövidebb - hosszabb megszakítással palackozták, Jordán, Torda Gyógyvíz illetve legtovább Szent György néven és forgalmazták, főleg Vajdaságban, de külföldön, elsősorban is Európában. A gyógyvíz vagy ahogyan Tordán nevezik „keserűvíz” valamilyen módon Torda névjegyévé is vált. A palackozás idejéből magmaradt elemzések kimutatták, hogy a víz többek között mátrium-magnéziumot, szulfát-hidrokarbonátot, szelént tartalmaz és a magas ásványi savakat tartalmazó ásványvizekhez sorolható. Hatással van az emésztési szervekre, mint amilyen az epe, a máj és a vese és normalizálja a működésüket. Gyógyítóan hat a szívműködési és vérnyomási zavarokra, továbbá gyógyítja a gyomorsavtúltengést, az epehólyag gyulladást, az epekövesedést és az aranyeret. A forrás a szubartézi vízforrások közé tartozik. A vizet több alkalommal is kivizsgálták, híres intézmények és egyének, a belgrádi egészségügyi intézetben 1959-ben gyógyvízzé is nyilvánították. A gyógyvizet több forrásból kapják, de legtovább a Szent György forrás volt kiaknázva.2020 óta sajnos a gyógyvízforrás nincs használva.

Torda közelében két termálvíz forrásra is bukkantak, 1200 illetve 2200 méter mélyen, 55 illetve 72 fok hőmérséklettel. A gyógyvíz újból legjobban a termálvízzel együtt volna hasznosítható ,mégpedig egy gyógyfürdő keretében a beteg,de az e3gészséges emberek részére is és ezáltal sajátos helyi jellegű ,csak Tordán található, gyógy-és termálvízzé válhatna. A helyi önkormányzat ezért várja a befektetőket, támogatókat, akik hajlandóak volnának segíteni e terv megvalósításában.

Tordán az első nádfedeles templom 1803-ban épült, amelyet május 16-án szenteltek fel és így Nepomuki Szent Jánost választották a templom és a falu védőszentjének. Pejacsevitch János tordai földbirtokost is akkor jegyezték be Torontál vármegye nemes családjainak névjegyzékébe, aki a templom építésének költségeit is fedezte.

Az új, ma is fennálló római katolikus templom építését 1846. június 2-án kezdték el és 1848 december 22-én fejezték be, amelyet a tordai születésű Mihailovics József akkori püspöki titkár (későbbi zágrábi bíboros érsek) szentelte fel. A templomot gróf Pejácsevich Péter építette. A templom védőszentjének Nepomuki Szent Jánost választották. A templom a két harangját (kis és nagyharang) 1858-ban kapta, a Jézus szíve oltár meg 1894-ben épült. A templomon azóta már több kisebb –nagyobb felújítást végeztek. Az új oltárt 1978-ban szentelték fel. Legutoljára 1992 és 1998 között valamint 2012 és 2014 között folytak jelentősebb felújítási munkák. A templomhoz tartozó új parókia 1967-ben épült, a temetőben a kápolna 1832-ben épült (2008-ban bővítették és újították fel). A templom gótikus stílusban épült és államilag védett épületnek számít.

Torda a hagyományőrző rendezvényeiről is híres.

A Tordai Művelődési Napok közművelődési rendezvényt 2020-ban már 19. alkalommal tartották meg. Ez a rendezvény a vajdasági magyarság az egyik leghosszabban tartó kulturális rendezvénye, amely február elejétől március végéig tart minden évben, általában több mint húsz különböző programmal. A rendezvény célja a helyi hagyományok, kultúra ápolása, bemutatása, de egyúttal más egyesületek, csoportok bemutatkozása egész Vajdaság területéről, de külföldről, Magyarországról és Romániából is. A rendezvényen minden korosztály találhat magának való programot, mivel vannak zenés-táncos- vidám estek, koncertek, színelőadások, kiállítások, könyvbemutató, gyermek- és alkalmi műsorok, szakelőadások, könyvbemutatók, kalácsverseny. Külön ki kell emelni a több hétig tartó rendezvénynél a három Kárpát-medencei Torda ( Torontáltorda, Bihartorda és Aranyostorda ) találkozóját és közös művelődési műsorukat, amely szinte egyedülálló esemény az egész Kárpát- medencében. A művelődési házban sorra kerülő rendezvénynek mindig több ezer résztvevője és nézője van.

A falunap-templombúcsú Torda legrégebbi ünnepe. 1983-ig csak a templombúcsút ünnepelték, de azóta ezzel együtt ünneplik a falunapot is, mégpedig mindig május 16-hoz, Nepomuki Szent János védőszent napjához legközelebb eső hétvégén. Az évek során a szórványmagyarság egyik legismertebb, legtartalmasabb és legtömegesebb rendezvénye, ünnepe lett, amelyen érdemes ott lenni. A több napos nemzetközi rendezvényen, számtalan program várja a helybelieket és az idelátogató több ezer vendéget, polgárt ( külföldről is ). Ismerté vált többek között a hagyományos csirkepaprikás főzőversenyével (amely szintén helyi sajátosság), a legismertebb magyarországi és vajdasági lakodalmas és rock zenekarok koncertjeivel, gazdag és tartalmas művelődési műsoraival, a horgászversennyel, a nagyszabású kirakodó vásárával.

A Kukoricafesztivál hagyományápoló, helyi szokásokat bemutató rendezvényre 2020-ban immár 12. alkalommal kerül sor szeptember hónapban. Célja, hogy bemutassa szüleink, nagyszüleink őszi mezőgazdasági termékeinek betakarítási szokásait, elsősorban is a kézi kukoricatörő verseny által, amely által szinte egyedülálló ilyen jellegű rendezvénye a vajdasági magyarságnak. A versenyen kívül programon van többek között a hagyományos magyar ízek főzőversenye, pálinka verseny, az őszi termékekből készült ételek bemutatása, gyermek versenyek és foglakozások, művelődési műsor, ismert népzenekarok és énekesek koncertjei, kézműves vásár. A rendezvényre több ezren látogatnak el egész Vajdaság területéről, de Magyarországról és Romániából is.

A rendezvényeknek a célja a hagyományok, a kultúra és az anyanyelv megőrzése mellett egyben a falusi turizmus fejlesztése, identitásunk megőrzése és megmaradásunk is a szórványban.

Dr. Berényi János ( 1954-2015) növénynemesítő,egyetemi tanár, növényi genetikus, a Tordaik Klubjának titkára majd elnöke volt. Nevéhez fűződik több mint 38 növény sikeres nemesítése. Sokat foglalkozott az alternatív növények kutatásával, amelyek közül is legszívesebben a tökökkel. Többek között a nagykikindai töknapok főszervezője is volt. Szülői házát (az udvarral együtt)Tordán 2016-ban emlékházzá alakították, ahol többek között a világ minden tájáról beszerzett, egyedülálló seprűgyűjteménye is található. Ezenkívül gazdag tök- és maggyűjtemény,de régi a szülői házban használt,értékes, ma már ritkaságba menő, bútorok és tárgyak is várják az idelátogatókat. Az emlékház különlegessége a multimediális központ, szoba, ahonnan távoktatás, tanácskozások is folyhatnak. Az emlékház egész évben nyitva tart.

Az emlékház gondozója a Tordaiak Klubja és Tordán a Boris Kidrics utca 75-ös szám alatt található.

Tordán a helyi közösség javaslatára 2014. október 13-án avatták és szentelték fel a művelődési otthon előtti téren Szent István bronzból készült mellszobrát, amely a település első ( és azóta is egyetlen) köztéri emlékműve. Az emlékművet Pásztor István, a VMSZ és a Vajdasági Képviselőház elnöke, Dr. Németh László, megyéspüspök valamint Dobai János, a helyi közösség elnöke avatták fel.

A szobor Vékony Lajos szabadkai keramikus iparművész alkotása, amely ifj. Antal Mihály, szintén szabadkai mester öntödéjében készült. Szent István mellszobra tordai felavatásának idején a harmadik Szent István emlékműve volt Vajdaságban és a mai napig is egyedüli Bánságban és egyben Vajdaságban is az egyetlen bronzból készült mellszobor. A művészek Szent Istvánt fiatalkori alakját ábrázolták, olyan szeretetre méltó egyéniségként, aki nagyon sokat tett a magyarságot, megadva a magyarságnak a saját államát. A mellszobor érdekessége, hogy a fején levő koronán a kereszt egyenesen áll, hiszen Szent István életében a kereszt így állt és csak később, halála után görbült el. A vállán a királyi palást tűnik fel. A mellszobor környékét is rendezték, színes téglákkal rakták ki és világítással látták el, hogy ezáltal is minél jobban kiemeljék a mellszobrot a település központjában.

A mellszobor olyan érték lett, amely összekovácsolja, méltóságosabbá és magasztossá teszi az itteni szórványmagyarságot és egyben Torda egyik szimbólumává vált.

A guduc kalács jellegzetes ünnepi étel Tordán. Még ma is szinte minden háznál ott van az asztalon, különösen karácsonykor és húsvétkor valamint a lakodalmak alkalmából. Az elkészítése is jellegzetes kelt sertéstésztából készül, a fonása pedig négy szálból áll, a háromas fonattal összeállított kalácsot a negyedik szállal tekerjük körbe.

Az elkészítése a következőképpen történik: Az élesztőt felfuttatjuk 2 dcl cukorral. A két darab egész tojást, a zsírt, a cukrot és a margarint jól ki kell kavarni, majd ezt összemorzsoljuk a liszttel és hozzáadjuk az élesztőt és a maradék tejet. Végeredményként puha tésztát kell kapni. Kelesztés után a tésztából hét cipót csinálunk, majd a cipókat kinyújtjuk és pihenni hagyjuk. Közben a margarint, a tojás sárgáját, a sót és a borsot kikavarjuk. A kinyújtott cipókat megkenjük ezzel a masszával és újból pihenni hagyjuk. Pihenés után szétnyújtjuk, mint a rétest, hogy a szélei is rajta maradjanak a tésztán. Ezután összekeverjük, megfonjuk és gombócot készítünk belőle. A gombócokat előre kizsírozott kis lábasokba tesszük és egy órát pihentetjük a lábasokban. Mielőtt kisütjük, a tetejét megkenjük tojással és sóval. 220 fokra előmelegített sütőben sütjük. Miután kivettük a sütőből a tetejét megkenjük olajjal és már is kész is a fogyasztásra.